Fotós a tükörben

Letisztult, őszinte, lényegretörő. Ezt mondják rólam a fotóim. Nem szeretek a középpontban lenni, de lételemem, hogy másokat a középpontba helyezzek. Már kissrác koromban tudtam, hogy lencsevégről akarom szemlélni az emberek nagy pillanatait, igaz, akkor még talán túlzott öntudattal kattintgattam el azt a három tekercs filmet, amiből aztán később egyetlen kocka sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez az élmény megtanított viszont küzdeni a célomért, és arra inspirált, hogy megvegyem életem első fotózásról szóló könyvét. Ekkor voltam 13 éves, ekkor kezdődött valami. Két év múlva már esküvői fotózásokon segédkeztem és a Práter utcai fotósiskolában szívtam magamba mindazt, aminek köszönhetően mára több száz boldog pár legtörékenyebb pillanatai elevenednek meg a fotópapírokon vagy a képernyőkön. Hiszek abban, hogy a szakértelmet ambíciók, kitartás, egyéniség és egy jó mester építő visszajelzései adják, és tudom, hogy a folyamatért minden nap dolgozni kell. Egyetértek az író és fotográfus Eudora Weltyvel abban, hogy az igazán jó fotó nem engedi elszökni azt a “bizonyos pillanatot” és minden nap arra törekszem, hogy megállítsam a világot csak arra az egy bizonyos pillanatra, ami számodra az élet legértékesebb történése.